A kihívások, challenge-ek lelki hátteréről

Mi kell a népszerűséghez?

Vagy legalábbis ahhoz a 15 perc hírnévhez, amit egy vírusként terjedő poszt, videó ad az azt feltöltőknek? Elég egyetlen őrült ötlet és követők, rajongók de akár idegenek ezrei küldik tovább vagy vesznek részt benne. Ezek kockázatos vagy veszélyes helyzetek is lehetnek, a fiatalok pedig könnyen bólintanak rá egy újabb kihívásra, hiszen ez egyfajta „bátorságpróba”, valamint az odatartozás bizonyítéka is. De biztosan megéri fejest ugrani bármibe?

Ahány kihívás, annyi féle veszély?

Csupán 2 éve jeges vizes – ice bucket– kihívás hatalmas visszhangot kapott és a hátterében az ALS nevű betegség gyógyítására igyekeztek felhívni a figyelmet. Ezután gombamód kezdtek szaporodni a netes kihívások, vagyis challenge-ek, ahol a veszélytelenek mellett egyre több volt az extrém vagy bizarr feladat is, az aktuális hét vagy hónap folyamán. Eléggé vegyes a kép: egy kiskanálnyi fahéjpor felszippantása cinnamon challenge, önmagunk felgyújtása fire challenge, a bőrünkre jég és konyhasó nyomása, annak kiderítésére, hogy ki bírja tovább az így okozott komoly fájdalmat salt and ice challenge, óvszer egyik orrlyukon felszívása és másikon kihúzása condom challenge, mosókapszula evés tide pod challenge, szellemchilipaprika evés ghost pepper challenge és így tovább. Persze vicces és ártalmatlan kihívások is szárnyra kaptak, a népszerűségük azonban a veszélyességüktől függetlenül hatalmas. Még magyar vonatkozása is lett az egyik táncos kihívásnak, amikor Will Smith a Lánchíd tetején tette meg mindezt – persze mindenki fel akart utána mászni a hídra, a tiltással és az életveszéllyel mit sem törődve.

Részt veszel te is?

A jelenség hátterét nem lehet csak azon keresztül vizsgálni, hogy menő vagy népszerű egy ilyen kihívás teljesítése. A népszerűség (vagy annak illúziója), a megfelelési kényszer, a csoportnyomás és az odatartozásunk (és a kimaradás, lemaradás elkerülése). Ezek mind fontos tényezők, akkor is, ha a bátorság, a különcség vagy a feltűnés is motivál mellette. Arról nem is beszélve, hogy a kedvelt, nagy népszerűségnek örvendő influencerek, YouTuberek is gyakran ösztönzik követőiket arra, hogy részt vegyenek egy adott kihívásban, vagy ha nem is direkt módon, de a példájukkal egyfajta példaképként vagy követendő viselkedést mutatva érik el ugyanezt a hatást. 

 

A kihívások gyakran életveszélyes mivolta ellenére is hatalmas népszerűségére nem csak a pszichológia, hanem az agykutatás is választ ad. A kamaszoknál a prefrontális agykéreg még nincsen teljesen kifejlődve, mindez fiatal felnőttkorukra fejeződik csak be. Ez a régió felel azonban a racionális és logikai gondolkodás, valamint a döntéshozás képességéért, de ide tartozik a következmények felmérése is. A serdülők kíváncsisága, kísérletező kedve és a határok kitolása mellett ez is szerepet játszik abban, hogy őrültségnek tűnő dolgokra is legyintenek, vagy jó heccnek tartva belevágnak.

Az online világ hozadékait, vagyis az, amiért figyelmet, lájkokat, népszerűséget – egyfajta adrenalinfröccsöt kapunk, az agy a jó érzéssel együtt jutalomként könyveli el, ez pedig dopamintermelést indít be. A dopamin megerősíti azokat a viselkedéseket, szokásokat, cselekedeteket, amik jutalmaznak minket, vagy amitől ezt várjuk, és arra ösztönöz, hogy ezeket újra és újra megismételjük. 

A múltból fakad?

Az érettség, a befogadás vagy épp a beavatási rítusokhoz hasonlónak tartják sokan a netes kihívásokat. Fordulópont volt a múltban a közösség egy érettebb vagy fejlettebb rétegéhez, vagy épp egy kiemelkedett „kasztjához” tartozásban. Az online térben egyfajta 15 perc hírnév jár csak legtöbbször, és mindez torz formát is ölthet. Cikizések, ezer felé elküldött fotók és videók formájában nevetség tárgyává válhatunk és céltáblává is. Nehéz fenntartani a figyelmet akkor is, ha pozitív a visszajelzés, hiszen új, akár még extrémebb tetteket kell kitalálni, ami nem unalmas, vagy nem kerül az „ilyet is láttunk már sokat” kategóriába. 

Mi segít?

A legfontosabb eszköz itt is a kommunikáció és a kíváncsiság. A kihívások megismerése egyfelől figyelmeztethet is arra, hogy veszélyes dologra készülhetnek a fiatalok, de segíthet a veszély felmérésében is. Nem érdemes egy ártalmatlan kihívás kedvéért vészharangokat kongatni, mert a valóban veszélyes feladatoknál már hiteltelen lesz az aggódás. A beszélgetésben a szülő vagy a tanár a saját tapasztalatait (vagy történeteit!) is beleviheti, ezáltal nagyobb látószöget és több tudást adva át, ezzel segítve a kockázat felmérését. Egy dühös vagy tiltó, fenyegetőző reakció csupán érdekesebbé teszi a kihívást és a bizalom lerombolásában tud csak „segíteni”. Fontosak lehet a kortárs fiatalok példamutatása is. Annak a felvállalása, hogy nem kell bármibe és mindenbe ész nélkül beleugrani. Ahogy képviselhetik azt is, hogy a népszerűség nem a veszélyes feladatok teljesítésén múlik – azt sokkal pozitívabb vagy hosszabb távon is előnyös tettekkel is ki lehet vívni. A pozitív hatású, segítő szándékú, társadalmilag fontos témákban való szereplést, a sikereket vagy nehézségek megoldását ugyanaz a jó érzés kíséri, a hatása azonban mérhetetlenül jobb, bármilyen szemszögből is nézzük.