Digitális illúziók

Mit tennél meg, hogy sokan lájkoljanak, kövessenek?

 

Kisgyerekként hamar elsajátítjuk azt a szemléletet, hogy a szeretetet és a figyelmet vagy megkapjuk, vagy tenni kell érte. Sokszor nehezen érthető gyerekfejjel, hogy miért jár dicséret vagy épp szidás. Ha ügyesen felhúztuk a cipőnket az jó, vagy rossz, mert túl lassúak voltunk? Sokféle hatás ér minket és a környezetünk, a szüleink, a családunk, az itt tanult minták, a tapasztalataink és a világ ránk adott reakciója mind tovább bővíti és árnyalja a képet. Serdülőként, felnőttként is megmarad az igényünk arra, hogy szeretetet, figyelmet és törődést kapjunk. Ez olyan alapvető emberi igény, ami nem csak fontos, hanem elég messzire elmegyünk azért, hogy megkapjuk. A kérdés az, hogy miben mérjük ezt?

A több jobb is?

A digitális világban, a közösségi oldalak indulásakor az ismerősök száma státuszt jelentett – minél többet gyűjtöttünk össze, annál jobb volt. Manapság a „lájkvadászat” teszi mérlegre azt, hogy mennyit érünk és ehhez csatlakozik a követők száma is. Ha ez a szám alacsony, értéktelennek érezzük magunkat vagy azt, amit csinálunk. Állíthatunk elő érdekes tartalmakat is, ha nincs visszajelzés, akkor kevés értelmét látjuk. Itt az értékességünk mellett azt az önigazolást is keressük, ami arról szól, hogy akit tömegek követnek, lájkolnak, az biztosan jól csinálja és értéke van. Igaz? Ha körbe nézünk láthatjuk, hogy a számok és az arányok nincsenek feltétlen kapcsolatban azzal, hogy az adott tartalom hasznos, érdekes vagy értékes-e. Imádhatjuk a cicás videókat és a cinikus mémeket, de ezek másképp tesznek hozzá a világunkhoz, mint egy énekes, egy kutató vagy egy sportoló vagy az a szervezet, ami az emberi jogokat vagy a környezetet, az állatokat védi. Arról nem is beszélve, hogy hobbik, vélemények és nézőpontok hatalmas mennyiségben várják, hogy felfedezzük őket. 

Digitális illúziók

Fontos azt tudatosítani, hogy az online világ működése gyakran torz képet festhet a valóságról. Vírusként terjedő, 15 perc hírnevet adó videók, posztok, online kihívások cikáznak a digitális világban naponta. Ezek népszerűsége hatalmas is lehet, de ez nem feltétlenül jelent értéket és minőséget. A kárörvendés, mások bántása lehet népszerű, mégsem lesz ettől követendő vagy példaértékű. A bánásmód nagyon fontos részét képezi online és offline kapcsolatainknak, hiszen ezáltal hatunk a világra és a környezetünkre – és az visszahat ránk is. Ha ezt vesszük normának, akkor lehet semmit se tudunk tenni, ha egy szerettünket vagy barátunkat bántják majd mások.

A magánélet kiteregetése és a követők beengedése is egyre fontosabb kérdés. Tudnunk kell, hol a határ, ugyanis színpadon élni egy életet nem könnyű dolog. Már csak azért sem, mert vélemények és nézőpontok százait kaphatjuk meg egy nap és ezekhez senki sem tud alkalmazkodni, vagy kiszolgálni a „tömeg” igényeit. Az állandó hullámzás viszont szorongáshoz, megfelelési kényszerhez vagy depresszióhoz vezethet – olyan érzés lehet ez, mint amikor kiveszik a kontrollt a kezünkből, hiszen már nem is mi éljük az életünket. Aki a közösségi oldalak „lájkjaiból” meríti a saját értékességébe vetett hitét az súlyosan csalódni fog, mert ezért a figyelemért és törődésért állandóan küzdeni kell. Ha pedig nem sikerül, ott az üresség és a sikertelenség érzése, pedig semmi rosszat nem tettünk.

Az Egyesült Királyságban, az elmúlt hónapokban merült fel egy olyan tervezet, miszerint a 18 éven aluliak nem láthatnák a lájk funkciót és a számokat, és az értesítésekkel is sokkal kevesebbet találkoznának. Hasonló funkciót tesztel az Instagram is, ami a szívecskék számát elrejtené és csak a fiók tulajdonosának tenné láthatóvá. Ez segíthet az összehasonlításon alapuló önértékelés és a számokban gondolkodás visszaszorításában, de a megoldás inkább a gondolkodásban és a tudatosságban rejlik. Nagyon sok hasznos információt és példaértékű kezdeményezést, véleményt találhatunk online, azonban amint versennyé alakítjuk ezeket, máris rossz oldalon állunk. A közösségi oldalak lényege a kapcsolódás és a közös élmények, annak a lehetősége, hogy törődhetünk egymással és segíthetünk egymáson. Egy versenynek egyetlen nyertese van csak, de az összefogás mindenkinek jót tesz végül.