Az online bántalmazás ezer arca

A netes bántalmazás fajtái és pszichológiája

 

A cyberbullying kifejezés új jövevényszónak tekinthető a magyar nyelvben, de a lényegét tekintve a megfélemlítés, zsarnokoskodás, kegyetlenkedés és a fenyegetés sokat árnyal rajta. Ha digitális térben történő bántalmazásról beszélünk, akkor nem csak az online teret és felületet, de az eszközöket is bele értjük, melyekről a népszerű közösségi oldalak vagy kommunikációra alkalmas applikációk elérhetőek (Snapchat, WhatsApp, Facebook, Instagram stb.). 2016-ra a Pew Internet Project felmérése szerint a fiatal 12 és 17 év közöttiek 96%-a jelen volt már az online térben. Definíció szerint az online bántalmazás akkor valósul meg, ha valaki az interneten, az okostelefont vagy más digitális eszközt arra használ, hogy szöveges üzenetet, posztot, képet, videót juttasson el valakihez azzal a szándékkal, hogy megsértse, bántsa, megfélemlítse vagy megalázza. Tehát a szándék, az eszköz, a módszer és a felület egyaránt fontos részét képezi a folyamatnak.

Vegyük komolyan

Mindez könnyen összemosható a trollkodásnak nevezett jelenséggel, ami gyakorta humorba ágyazott gonoszkodás, és sokszor hajszál választja el a kettőt egymástól. A lényeg azonban az, hogy a trollkodás lehet vicces is, a bántalmazás azonban soha. Semmiképpen nem szabad elbagatellizálni (csak töröld ki az üzenetet, zárd be a programot, ne törődj vele), lekicsinyelni, vagy épp nevelő, megerősítő jellegűnek tartani az internetes bántalmazást (ez semmiség, ez nem fontos, ki kell bírni, rázd le magadról), hiszen az áldozat szociális kapcsolataira, személyiségfejlődésére, érzelmi jóllétére, önbecsülésére, nézve nagyon komoly károkat okoz és hosszú távon könnyen halálba torkolló következményekkel is bírhat.

Az iskolai erőszak sokféle formát ölthet. Megjelenhet a tanár és a diák között, a tanár és a szülők között a diák és a diák között. A való világban történő erőszak mellett egyre többször az online tér az, ahol a gyerekek, fiatalok kiélik agressziójukat, hatalomvágyukat. A most felnövekvő generáció számára a cyberbullinggal (online bántalmazással) való szembenézés a játszmák felismerése és a kiútkeresés komoly problémát jelent. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogyha valamilyen rossz dolgot követnek el az online térben, annak offline, azaz jogi következményei is lehetnek.

A leggyakoribb előfordulási formái:

  • kizárás, kiközösítés: offline és/vagy online közösségről, csoportról egyaránt szó lehet
  • zaklatás: folyamatos e-mail, üzenet, bejelölés hadjárat, ahol a másik lejáratása, megalázása a cél
  • pletykálás: olyan hamis üzenetek, tartalmak, amelyek az áldozat jó hírét, kapcsolatait és magabiztosságát támadják és kezdik ki
  • átverés, kibeszélés (outing/trickery): szégyellt vagy titkos információ megszerzése majd publikussá tétele
  • megszemélyesítés: hamis vagy feltört fiókokkal a másik ember bőrébe bújva rombolni a kapcsolatait
  • megfenyegetés (cyber threat/stalking): kegyetlenkedő, agresszív, erőszakos viselkedés kifejezése és ezek beváltására tett ígéret
  • eldurvuló vitázás (flaming): olyan beszélgetés vagy véleményütközés, ami fenyegetésig gyűlölködésig is elfajulhat az adott oldalon/fórumon/blogon stb.
  • szexting: szexuálisan provokatív fényképek, videók készítése és tovább küldése

Zacher Gábor egy cikkében nagyon pontosan feltárta a folyamatot. A gyerek, a fiatal nagyjából kétszer fog odamenni a szülőhöz, a nevelőhöz vagy ahhoz, akiben megbízik, hogy megmutassa a maga világát. Ez egy „hülye videojáték” is lehet, de gyakran inkább felvezető a problémáinak a megosztásához. Ahol működik a felnőtt és a gyerek közti kommunikáció, ott is van egy „tesztelés”, hogy megértenek, elfogadnak-e engem? Kíváncsiak-e rám? Amikor előítéletekbe, időhiányba, ellenállásba, bagatellizálásba ütközik, a gyerek más utat keres, és nem próbálkozik többet. A bizalmát, a kérdéseit máshová helyezi át és más utakat, megoldásokat keres – főként a kortársakat helyezve előtérbe, akik sok esetben ugyanolyan bizonytalanok és tudatlanok, mint ő.

A jelenség a régi, a felület új

Ha régen is voltak iskolai bántalmazások, akkor mi változott? A sértő üzenetek, a kamu profilokról érkező támadások és a megalázó hozzászólások a cyberbullying áldozatainak minden percében ott vannak. Az internet sosem alszik, a megalázó adatcsomagok pedig fénysebességgel érnek célba, és bárhonnan, bármikor útjukra bocsáthatja őket a támadó fél. Az áldozat ezt szégyenként éli meg, beszélni sem mer róla, nemhogy felszólaljon ellene. Így pedig nemcsak a segítségkérés marad el gyakran, de internalizálja, belsővé is teszi idővel a negatív üzeneteket. És nem csökken a nyomás, mert az áldozatszerep egyfajta bizarr jóváhagyást is közvetít az agresszor felé, ezáltal téve „természetessé” ezt az egyre több mindenen eluralkodó állapotot. A cyberbullying leggyakrabban azért folytatódik, mert nincs, aki közbe lépjen, nem veszik észre és az áldozat sem tudja, hogy kitől vagy hogyan kérjen segítséget abban, hogy megvédhesse magát.

A bántalmazott leggyakrabban önmagát okolja vagy véli hibásnak. Olyan tulajdonságai lehetnek, vagy olyan gyengeségeket, hibákat emel ki a támadója, amik valóban jellemezhetik őt. Még ha ez nincs is így, a sulykolás és a sorozatos bántalmazás elhitetheti az áldozattal, hogy a bántalmazó(k)nak igaza van. A közösségi oldalakon és az applikációkban letilthatjuk, jelenthetjük az agresszorokat, lekorlátozhatjuk a profilunk vagy adataink elérhetőségét vagy láthatóságát – ez sokszor elégséges védelmet ad, de nem mindig. A következmények terén pedig ne felejtsük, hogy ha valaki, valamilyen módon elégtételt is vesz, a folyosón, udvaron, osztályban folytatódhatnak a pletykálások, a mutogatások vagy az összesúgások. Vagyis úgy tűnik, a világ már sosem lesz ugyanolyan, mint amilyen volt. Ez súlyos következmény, gyakran jár iskolaváltással vagy másik városba költözéssel és csak reménykedni lehet, hogy a bántó, ciki vagy megalázó kép, videó, hozzászólás nem tűnik fel újra valahol. A tudatosítás fontos része, hogy a bántalmazó a következményekkel is tisztában legyen, vagyis, hogy mit szabadíthat a világra, vagy valakinek az életébe.

Az online tudatosság fontossága

Mindehhez hozzátartozik az is, hogy a szülők, tanárok is tájékozottak legyenek az online világ működésével, hatásaival és használatával kapcsolatos alapokkal. Fontos az is, hogy a gyerekek magánélete, főleg serdülőként gyakran kívül esik a felnőttek látómezőjén. A legjobb kapcsolat mellett is igénye van a fiataloknak arra, hogy saját autonómiájukat, kontrolljukat és szabadságukat megéljék. Ez nem feltétlenül lázadás, viszont a kísérletezés a határok próbálgatása és az önerőből boldogulás vágyának korszaka is ez. 

Az elhúzódó, súlyos problémákra viszont már a szülők és a tanárok is felfigyelnek, hiszen viselkedésben, szokásokban, hangulatban is szembetűnő lehet a nagymértékű változás. Itt válik igazán fontossá a bizalom, az elfogadás, mivel itt nem a felnőtt dolga, hogy eldöntse, mi számít nagy horderejűnek, vagy épp azt, hogy erre hogyan kellene reagálni az ő meglátása szerint. Ha itt elbagatelizálódik vagy lekicsinylődik a helyzet vagy a szenvedés mértéke, akkor a szövetségesből áruló lesz, akitől nemhogy segítség nem remélhető, de még a bajt is tetézte. Egy kirekesztett, vagy folyamatos támadás alatt álló emberi lénynek nem a probléma nagyságának a méregetése vagy a „helyedben én” frázisok segítenek, hanem az, ha stabil pontot, kapaszkodót kap a körülötte tomboló érzelmi viharban.

Ha bántalmazás áldozatává válik valaki, gyakran nehéz segítséget kérni. Néhány alapvető dolgot viszont jó a fejünkben tartani ezzel kapcsolatban:

  • Fontos, hogy találjunk egy olyan szövetségest, aki megérti a helyzetünket és képes lépéseket is tenni azért, hogy ez a helyzet megoldódjon.
  • A sértő, megalázó üzenetek bizonyító erejűek, ezért azok megőrzése a segítségünkre lehet.
  • A legtöbb program és oldal lehetőséget kínál a nem kívánatos személyes blokkolására, letiltására és jelentésére is. Éljünk ezekkel, ha szükséges!
  • A bántás viszonzása nem vezet eredményre, csak tovább rontja a helyzetet.
  • A képek, a postok és az üzenetek megmaradnak, visszakereshetőek, ennek tudatában jó átgondolni a reakcióinkat és azt, miként bánunk mi magunk a többi emberrel.

forrás: dr. Baracsi Katalin LL.M családjogi szakjogász, internetjogász – Digitális műveltség – Szülők és gyerekek egyenrangúan az online térben (Családi jog 2018/2.), Villányi Gergő – https://digitalispszichologia.hu