Empátia, online

Online vagy offline – miért fontos az empátia?

 

A társadalomban és a kapcsolatainkban kimondott és kimondatlan szabályok szerint alakítjuk az életünket. A ránk zúduló hatásokból sem vagyunk tudatába mindnek, de ebből is kiemelkednek azok, amelyek a társas kapcsolatainkat és a kommunikációnkat befolyásolják. Az online térben befolyásoló tényezőkről (online disinhibition effect) már volt szó. Itt az egyik legfontosabb tényező az anonimitás és az érzelmeink kordában tartásának problémája. Mindez azonban az élő, offline kapcsolatainkra is komoly hatással van.

A háttérben meghúzódó hatások

Több kutatás is foglalkozott már azzal, hogy az online kommunikáció elterjedése és preferenciája miként befolyásolja azt, ahogyan interakcióba lépünk egymással, és milyen hatása lehet a társas kapcsolatokra, az ismerkedésre a kommunikációra és az empátiára. Itt persze több faktorról van szó, minthogy csupán az okoseszközöket vagy a megnövekedett online töltött időt okoljuk.

Az empátia csökkenésében szerepe lehet az agresszív, véres jelenetek megszaporodásának is, legyen szó rajzfilmekről, filmekről vagy híradásokról. A média „sokk-hatása” a nézőszámok és a kattintások megnövelése érdekében a hangsúlyt a brutalitásra, az agresszív és a deviáns részek kiemelésére helyezte jó ideje, így egyfajta immunitás is kialakult bennünk ezek ellen. Ha mindig emelni kell a lécet, mert az ingerküszöb is egyre feljebb csúszik, akkor bizonyos szintű apatikus, nemtörődöm reakció is kialakul ezzel együtt.

Túlsúlyban az online világ

Ez azért is fontos, mert az online kommunikáció elterjedése, és főleg a fiatalok azon preferenciája, hogy egymással chaten, írásban kommunikáljanak élő szó vagy élő találkozás helyett, hatással van sok egyéb képességre is. Az agykutatások bebizonyították, hogy a tanulás az agyi idegsejtek összeköttetéseinek, a szinapszisoknak az erősségétől függ és ez fejleszthető, de használat nélkül akár el is sorvadhat. Ez azért is fontos, mert azon képességeink, amiket nem használunk, azok leépülnek idővel. Egy, több kutatást összegző, 2010-ben publikált vizsgálat szerint a fiataloknak egyre nehezebb élőben kapcsolatot teremteniük, és ez az ismerkedésre, az empátiára és a testbeszéd jeleinek leolvasására, értelmezésére és hatással van. Az empátia – vagyis a mások problémáival való törődés és ezzel együtt a segítőkészség mértéke 48%-kal, a másik ember helyzetébe, nézőpontjába való beleélés képessége 34%-kal csökkent. Ez a szociális kapcsolatokra, a közösségekbe való beilleszkedésre és az egymással való bánásmódra is hatással van.

Fontos, hogy az online és az offline életünk egyensúlyban legyen. Letagadhatatlan, hogy az online világnak előnyei is vannak. Gyorsan elérhetjük egymást, barátságok szövődhetnek, szervezni és tervezni tudunk a segítségével, és ha messzire utazunk vagy egy családtagunk, barátunk elköltözik, továbbra is tarthatjuk vele a kapcsolatot, akár napi szinten is. Léteznek támogató, segítő csoportok is a közösségi oldalakon, valamint akár a tanulásról akár egy hobbiról van szó, rengeteg információ és tudásanyag megtalálható a honlapokon és egyéb gyűjtő oldalakon. A rengeteg információ megszűrése és a hitelesség kiderítése, valamint az álhírek, félinformációk kiválogatása is újfajta készségeket kíván és nélkülözhetetlen akkor, ha az online világban boldogulni szeretnénk.

Ahhoz, hogy a kapcsolatainkban továbbra is az emberség, az egymással törődés és a kölcsönös tisztelet uralkodjon, tudatosítanunk kell, hogy mely képességeink fontosak ilyen téren. Az egyensúly megtalálása és annak a felfedezése, hogy egy jó beszélgetés is tud olyan lenni, mint egy izgalmas chatelés példákon, élményeken és gyakorláson keresztül érhető el. És legalább ilyen fontos az, hogy az idősebb és a fiatalabb generációk megosszák egymással a tudásukat és az élményeiket. Ezáltal bepillantást adnak egy olyan világba, amely a másiknak kevésbé érthető vagy elérhető. Az így létrejött híd pedig mindkét oldalt bevonja abba a nagy eszmecserébe, ami a változó világot érthetőbbé és érdekesebbé teszi. A lényege azonban ugyanaz marad: odafigyelünk egymásra és tanulunk egymástól.

forrás: Villányi Gergő – https://digitalispszichologia.hu