Az áldozat és a bántalmazó pszichológiája

Mit érez az áldozat?

 

A szexuális zaklatás vagy bántalmazás áldozatai elsősorban erős szégyenérzettel küzdenek. Emiatt a szégyenérzet és zavartság érzés miatt fordulhat elő, hogy az áldozatok jelentős része nem kér azonnal (vagy később egyáltalán) segítséget. Az önvád magas aránya miatt a fiatal áldozatok kilátástalannak érezhetik a helyzetüket és az események tükrében az emberekkel szembeni bizalmatlanságuk is drasztikusan megnő. A bántalmazás utáni időszakban az áldozatban a harag és a félelem érzései is váltják egymást, ezért reakciójukat, kommunikációjukat esetenként a környezet szélsőségesnek ítélheti, amennyiben nincs tisztában a bántalmazással. Az áldozat önértékelésén esett sebeket és a nagyfokú szégyenérzetet általában csak terápiás ülések keretében lehet hosszútávon kezelni. A négyszemközti (vagy csoportos) ülések alkalmával az áldozat visszanyerheti a kontrollt érzelmileg a saját teste fölött, ami elengedhetetlen hosszútávon.

 

Mit érez a bántalmazó?

 

Számtalan szakirodalom hivatkozik arra, hogy a bántalmazó személyiségjegyeit a gyerekkorban és fiatalkorban átélt traumák formálták agresszív személyiséggé. Függetlenül attól, hogy a bántalmazó előre eltervelt, tudatos folyamat alapján, vagy az eseményekkel való sodródás során bántja partnerét vagy kortársát, érzelmi, lelki és testi sérüléseket okoz. A környezet számára nagy a felelősség, hogy ezeknek a sérüléseknek a mértékét a bántalmazó felmérje és tudatosítsa saját magában is. A kortársak közötti szexuális zaklatásnak (sem) a valódi testi élvezet a mozgatórugója, hanem a dominancia kiélése. Mindemellett érdemes azt is figyelembe venni, hogy a fiatalok közötti kommunikáció esetében a jó és rossz határok nem fejlődtek még ki. Kortársak nyomására, a beilleszkedés reményében a visszahúzódó fiatalok is képesek szélsőséges tettek elkövetésére. Ebben az esetben a tanúk, és a környezetben élő felnőttek felelőssége, hogy ne csak az erőszaktevőt, hanem a felbújtót is elszámoltassák tettei következményével.